Az alakuló összejövetelen négy vezérelvet mondtunk ki. Ezeket szeretném tömören elmagyarázni.

Az első vezérelv így szól:

1. Elutasítjuk a rutherfordiánus elveket és gyakorlatokat, melyeket J. F. Rutherford megvalósított a bibliakutatók egy része között.

Ez a vezérelvünk azt fogalmazza meg, hogy mindent elutasítunk, amit J. F. Rutherford az általa vezetett utódszervezetben új tanításként bevezetett. Ezzel utaltunk arra, hogy a szervezet isteniként való bemutatását, az emberi döntések isteniként történő tolmácsolását károsnak és tévedésnek tartjuk. Nem hiszünk abban, hogy Istennek létezik egy szervezete. Azt gondoljuk, hogy Jézus példázatának megfelelően mindenhol van gyom és búza, amit az angyalok sem tudnak megkülönböztetni. Ez azonban csak egy jelentős kérdés a sok közül. A világ megítélésének kiszámítása, a nők másodrendűvé fokozása mind-mind olyan kérdés, amiben nem osztjuk a néhai Rutherford nézeteit.

A második vezérelvünk így szól:

2. Valljuk azt, hogy a Biblia eligazít, hisszük, hogy isteni kinyilatkoztatás. Azt azonban elutasítjuk, hogy amiről a Biblia nem beszél, arról határozott kijelentéseket tegyünk. Tehát “csak az Írás”, de nem többet, mint az Írás!

Abban nem szükséges egyetértenünk, hogy a kinyilatkoztatás alatt mit gondolunk. Őszintén elismerjük, hogy több kérdésünk van, mint válaszunk és a válaszaink sem mindig biztosak. Ugyanezt a szabadságot mindenkinek meghagyjuk. Amiben a Biblia nem ad világos útmutatást, abban ránk van bízva mit teszünk és mit gondolunk. Mi ezt valljuk és erre a szabadságra hívunk mindenkit. Ebben a szabadságban kutatva a Bibliát, a Biblia elgondolkodtat, kérdésekkel szembesít, amire megpróbálunk válaszokat keresni.
Szeretjük hangsúlyozni, hogy nem a Bibliát vonjuk kétségbe, amikor a Bibliából bizonygatott emberi bölcselkedésekben nem hiszünk. Az, amit keresztény erkölcsként tálalnak, nem feltétlenül van benne a Bibliában csak azért, mert 2-3 támogató verset talál hozzá valaki. A Biblia egy élő szöveg, története van, hatást fejt ki és ezért nem dogmákkal közelítünk felé.

A harmadik vezérelvünk:

3. Ahogyan alapítónk, úgy mi is tiszteljük a racionalitást. Elutasítjuk a misztikus értelmezéseket és az emberi cselekvés, vélemény isteniként való ábrázolását is.

Az ember gondolkodó lény. Mérlegelni tud és őszintén hiszünk abban, hogy képes a babonás hitből a racionális hitre lépni. Mivel nem hisszük, hogy létezik egyedül igaz vallás, ezért elfogadjuk, ha valakinek a misztikum iránti szükséglete egy másik közösségbe vezérli őt. A misztikum vagy a szimbólumok világa egy teljesen érthető emberi szükséglet. A mi gyülekezetünk viszont egy racionális gyülekezet, ahol nem szeretnénk a manipuláció semmilyen formáját sem gyakorolni.

A negyedik vezérelvünk:

4. Az egyháztörténetben helye van az adventi mozgalomnak és a bibliakutató mozgalomnak is. Attól a pillanattól kezdve, hogy az Egyházban emberek jelentek meg vezetői posztokon, szükségessé vált az állandó korrekció. A reformáció is egy korrekció, de a reformáció egy korrekciójának tekintjük az adventi mozgalmat és az adventi mozgalomnak a bibliakutató mozgalom is az egyik korrekciója volt. Mi magunk is tartozunk annyival, hogy a bibliakutató mozgalmat ne a XX. századi megszűnésének pillanatától folytassuk, hanem a szükséges korrekciókkal élesszük újra.

Gondolkodtam azon, hogy erről a negyedik vezérelvről többet írjak egy másik bejegyzésben. Most így hagyom, különösebben részletes kommentár nélkül.
Mi azt valljuk, hogy Jézus halálával azonnal elkezdődött a követők emberi szervezetté válása. Ez egy szükségszerű folyamat, ami minden esetben szükségessé teszi a korrigálásokat is. A maga idejében, a bibliakutatók létrehívásáig Russellt is egy ilyen korrigáló személynek tekintjük. Ugyanakkor korrigáló személynek tekintünk másokat is. Hisszük, hogy az Egyház minden ágában vannak ilyenek.
Amikor az Egyház kifejezést használjuk, akkor a hívők összességét értjük alatta, vallási identitástól függetlenül. Mi a racionalitás tisztelete miatt, az Istenhez fordulás, a Biblia dogmáktól mentes, tehát szabad tanulmányozása miatt tiszteljük Russell mozgalmát, melynek örököseinek tartjuk magunkat.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy Russell mozgalmával személyekben megjeleníthetően is megvan köztük és köztünk a folyamatos kapcsolat, ez egy fejlődés, alakulás része, nem csak valami távolról vallott szimpátia. Mi, akik feltámasztottuk a bibliakutató mozgalmat, vagy magunk is valamilyen módon bibliakutatók voltunk egy russelli utódszervezetben vagy olyanoktól taníttattunk, akik tagok voltak. Ez szülte meg bennünk a vágyat, hogy egymással közösségben gyakoroljuk az eredeti hitünket, korrigálva Russell tévedését is.