Szó szerint így hangzik:
3. Egy ember sem áll a másik felett. Ezért egy ember sem kényszeríthet egy másik embert dolgok megtételére vagy megtagadására, akkor sem, ha ugyanannak a felekezetnek a tagjai. Ezért a saját gyülekezetünkön belül, egy emberi véleményt sem tartunk figyelemre érdemesebbnek, mint egy másik emberét. Nem hisszük, sőt, tagadjuk, hogy a gyülekezet bármely tagjának van jogosítványa a hittestvére megítélésére és minősítésére.

Ez alól egyetlen kivétel az, amikor az egyik testvér a másiknak kárt okoz és azt bibliai módon nem tudják rendezni. Ilyenkor a teljes gyülekezet elé vihető a probléma. Abban az esetben, amikor valaki nem okoz kárt a másiknak, a gyülekezetnek nincs jogosítványa semmire.
Ezzel elutasítjuk az úgynevezett bírói bizottságokat és a hasonló hatalmi eszközöket. Különösen akkor, ha valakinek a személyes magánéletéről vagy hitéről van szó.
Az ember nem azzal válik szentté, hogy nem követ el bűnt, hanem csak Krisztus miatt. A hívő ember bűnei azt a célt szolgálják, hogy önmaga bűnösségét felismerve, ne akarjon “jó” lenni, mivel arra ember nem képes. A bűneink a kegyelemre emlékeztetnek minket. A kegyelem nem azt jelenti, hogy nem követünk el bűnt, hanem azt, hogy Jézus vére örökre eltörli minden bűnünket.

Hosszú állásfoglaláshoz tömör kommentár jár.

Az állásfoglalásunk azt jelenti, hogy nem vizsgáljuk a tagjaink magánéletét. Számunkra közömbös, hogy milyen szexuális életet él vagy a magánéletében mit tesz a hittestvérünk. A gyülekezetnek nincs jogosítványa ebbe beavatkozni. Minden hívőt tekintünk annyira érettnek, hogy képes a legjobb tudása szerint mérlegelni és joga van úgy dönteni, ahogy döntött.
Azt valljuk, hogy a szexuális életbe való bármilyen beavatkozás a szexuális támadások és visszaélések kezdete. Nem véletlen, hogy annyi vallás keveredett ilyen botrányokba. Mi, rá sem kívánunk lépni erre az útra!

Azt valljuk, hogy az ember nem tud jól dönteni. Ha akar, akkor sem. Ha tudna, akkor nem lenne bűne és nem lenne szüksége a kegyelemre. A bűneink célja, hogy emlékeztessen minket arra: a megváltásunk nem az érdemeink miatt van, hanem Jézus vére miatt. Ugyanis akkor sem tudunk jók és bűn nélküliek lenni, ha őszintén akarjuk.

A gyülekezet csak akkor kerülhet a bírói szerepbe, ha az egyik tag a másiknak árt. Ilyenkor a jézusi tanács szerint először négyszemközt, majd tanúkkal kell vele beszélni. Végül a gyülekezet közvetít az ügyben. Nem lehet azonban valakinek egy személyes szokása, világnézete vagy valamilyen olyan bűne ügyében ítélkeznie a gyülekezetnek, amit nem egy másik ember ellen követett el.
A gyülekezet amikor ítélkezik, dönthet úgy, hogy az illető tagságát megszünteti. Azok, akik ebbe a helyzetbe kerülnek, olyanok lesznek számunkra, mint akik nem tagok. Vagyis bárki beszélgethet velük, járhatnak az összejövetelekre, csak nem élvezhetik a gyülekezeti tagság előnyeit.