Russell (1852-1916) a Bibliakutató mozgalom és számos vallási társaság megalapítója volt. A saját mozgalma az 1844-es és az azt követő várakozások kudarcából nőtt ki. Azt vallotta, hogy a laikusok is képesek Isten üzenetét értelmezni, illetve elutasította, hogy a hittételek közé olyan tanításokat soroljanak, melyeket nyíltan nem tanít a Szentírás. Ez nem más, mint a szabadság üzenete.

Russell két dologban volt más, mint a korában és környezetében élő vallási vezetők.

Az egyik sajátossága az adventmozgalom értékeinek a tisztelete volt. Amellett, hogy az adventmozgalom egy világ végét váró keresztény csoportosulás volt, a laikusok számára is megnyitotta a Biblia értelmezésének a lehetőségét. Ez, egy teljesen új gyülekezeti felfogás volt, melyben nem volt helye külön papi osztálynak.

A másik sajátossága az volt, hogy a követőit személyes kutatásra ösztönözte. Nem tartotta szükségesnek hitvallásokat megfogalmazni, hanem a gyülekezetek a vigasztalódás, a remény és a szabadság forrásai voltak. Emberi megoldások helyett Isten ígéreteit hangsúlyozta, legyen szó akár a politikáról, akár a hitről.

Mi nem állítjuk azt, hogy Russell hibátlan ember volt, mert ez nem igaz. Azt sem állítjuk, hogy Russellnek nem voltak tévedései. Azonban látjuk azt a világos utat, ami a protestantizmuson, az adventizmuson keresztül Russellhez vezet. Ahogyan a protestantizmus és az adventizmus is módosításokra szorult, úgy Russell eredeti tanai is.

Ezért jövünk össze 2014. szeptember 10.-én délután Budapesten, hogy Russell mozgalmát felélesszük és valami olyat hozzunk létre, ami a hit helyreállításának a nagyszerű munkáját folytatja.