A második állásfoglalásunk így hangzik:
2. Ahogyan a természet is védelmezi a fiatal élőlényeket, úgy a fiatal emberi szervezetek védelmének helyességét valljuk. Ezért a felekezetünk védelme érdekében határozunk a gyülekezetünkbe való felvétel korlátozásáról, amíg meg nem erősödünk.

Ez a döntésünk nagyon drámai volt. Többen gondolták azt, hogy például majd Jehova Tanúiból kiábrándult emberek fognak megjelenni a környékünkön jó beszélgetésekre vagy más kiábrándult emberekért tehetünk valamit. Egyébként is nagy hiány van a vallásokból kiábrándult emberek fogadására és részükre valamiféle szolgáltatások megszervezésére. Azt reméltük, hogy felekezetünk egyik fontos társadalmi szerepvállalása lesz ez a terület.
Aztán elkezdtük elemezni, hogy milyen lehetőségek és veszélyek vannak ebben az elgondolásban. Az elvünk, miszerint először magunk, majd a családunk, majd a gyülekezetünk felé kell szolgálni és utána a gyülekezet környezete felé, egyértelmű megoldás felé mutatott. Úgy határoztunk, hogy egy ideig nem jelenünk meg a nagyobb nyilvánosság előtt, mert ez véd minket.
Azért szorulunk a védelemre, mert nagyon sok olyan ember van, aki lelkileg feldúlt és vagy a vitalehetőségre vadászik vagy a beteges hatalmi vágyait akarja kiélni. Amíg nem alakulnak ki a szokásaink, addig nem szeretnénk az alkalmazkodás időszakát ilyen rendbontókkal veszélyeztetni.

Egyébként meg elég sok segítséget kaptunk volt Jehova Tanúitól az indulásban. Kedvesek voltak, többen ajánlottak ingyenes megjelenési lehetőséget is, de megkértük őket, hogy ne írjanak rólunk sehol, hanem adjanak időt az összeszokásra.

A távoli jövőre nézve eldőlt, hogy amikor valaki szeretne közénk tartozni, akkor másfél éves próbatagságot fogunk adni. A másfél év után nyilatkozhat arról, hogy szeretne-e rendes tagságot. A későbbi időszakban kidolgozandó dokumentumok majd pontosan rendezni fogják, hogy miben tér el a próbatagság és a rendes tagság.